A FotóFaluba látogatót a kortárs kultúra fogadja, különleges formában. Barátságok szövődhetnek, baráti társaságok találhatnak olyan helyet ahol zenehallgatással és beszélgetéssel tölthetik el a napokat, kirándulni is lehet vagy 4-5 km-t az erdőben. De kialakulhatnak barátságok az idelátogató emberek és az itt élők között is...

 

 

Hosszabb-rövidebb túrákat lehet tenni a környéken. Országos K+ jelzésű túraútvonal halad át Cserhátszentivánon. A faluból indulva 45 perces, meredek hegyoldalon vezető úttal elérhető a Bézma 513 m magas csúcsa, amelyen kőfolyamokat találunk, valamint nagy méretű andezittömb-vonulatok oszlop alakú, függőkő formájú szikláit a három szintes platón, amelyek közül kiemelkedik méretében a “Bakkő” névű sziklatömb.

Akár gyalog is elérhető Szanda, Hollókő, a Bokri-hegyek völgyében a Bujáki vár. A várat 1303-ban, egy oklevélben említették először, de legrégebbi pontja, az Öregtorony valamikor a tatárjárás után épült. A Cserhát 544 méter magas vulkáni csúcsán látható Szanda várromját – a róla elnevezett kicsiny településről – jó órányi gyaloglás után érhetjük el. Sajnos nem tudjuk biztosan, hogy ki és mikor építette a kővár korai magját.

Akik nagyobb kirándulásokat szeretnének tenni vagy a FotóFaluba való látogatást összekötnék más érdekes helyek felkeresésével, azoknak ajánlhatjuk a tavairól híres Diósjenőt vagy Bánkot. Szécsény és Szirák kastélyairól nevezetes. Balassagyarmaton, Bátonytenyerén vagy Pásztón is fürdőzhet, aki felfrissülésre vágyik a nyári melegben. Drégelypatakon például régi malomházat, Kazár főutcáján páratlan kiállítást csodálhat meg a látogató. Bagi András vasaló-és öntvénygyűjteményét, amely a megyében egyedülálló magángyűjtemény. A faszenes vasalóktól a villanyvasalókig, az öntöttvas képkeretektől a régi szódásüvegekig számtalan kinccsel ismerkedhetünk meg. Salgótarjánban megnézhetik a várat és a bányamúzeumot, Ipolytarnócon az ősfenyvest.Tar községben áll a Körösi Csoma Sándor emléksztupa - békeszentély, és ami a várkastélyból megmaradt. Tartól mintegy 2 km-re a Csevice-völgyben találjuk a gyógyhatású vizéről ismert védett Csevice-forrást, amely a Mátrában lezajlott utóvulkáni működés következménye. A szénsavas gázok feltörésük közben vízrétegen pezsegnek át, s közben ízesítik, szénsavval dúsítják azt. Ezeknak a szénsavas forrásvizeknek neve a Mátrában "csevice". A szó szláv eredetű, jelentése: savanyú. Csesztve a volt Madách kúria miatt lehet érdekes

 

 

A FotóFalu projekt falvai: Cserhátszentiván, Bokor, Garáb, Kutasó

 

 

Cserhátszentiván gyönyörű fekvésű, 150 lelkes község Észak-Magyarországon, Nógrád megyében, a pásztói kistérség közepén, a Cserhát-hegység déli részén elhelyezkedő kisfalvak egyike, hegyvidéki környezettel rendelkező, erdővel körülvett település. Tájvédelmi körzet határán fekszik.

Természet, csend, kellemes klíma nyáron, télen viszont nagyon hideg van. A táj is változatos, akár egy kilométeren belül is jelentős különbségek lehetnek. A hegyek az évszakokkal is sokat változnak. Itt lenni igazi regenerációs lehetőség, a gyaloglások kirándulások alkalmával nagy esély van arra, hogy senkivel nem találkozik az ember. Budapesthez közel van, így akár naponta is le lehet jönni, mégis mintha a világ végén járnánk. Legalábbis Magyaroszág végén.

Cserhátszentivánon most nincs térerő, de majd lesz... Mégis, ha idejössz kapcsold ki a telefonodat, mintha nem lenne vétel!

 

 

 

A község neve régen Szentivány volt, az Árpád-ház idejében felszabadított rabszolgák - korabeli szóhasználattal dusnokok vagy torlók - alapítottak itt települést. (Iván, azaz János valószínűleg egykori gazdájuk volt; emlékét őrzi a község neve.) Az oklevelek tanúsága szerint 1524-ben Katonai György birtoka volt "Szentivány". A környékbeli várak megszállása után, 1552 nyarától a vidék a török hódoltsághoz tartozott. A falu a XVIII. századtól nemes község volt, így lakói nem fizettek adót.

 

Cserhátszentivánt gyönyörű fekvése miatt a falusi turizmus már az 1930-as években felfedezte, nem utolsósorban a már a háború előtt is létezett meleg vizű fürdőjének köszönhetően. Akkoriban a Zsunyi-patak elrekesztésével kis tavat is létrehoztak. A strand kőfalai még megvannak de a víz törmelékkel hordta tele a medencét. A helyi vizi állat és növényvilág élőhelyévé való átalakítása a hosszú távú tervek között szerepel. Lehet hogy két tó is lesz, egy a régi falu felé a másik a szőlődomb előtt. Az újraéledő vendégforgalom igényeinek kielégítésére vendégházakat alakítottak ki a községben. Szinte az egész falu őrzi a XX. század elejének hangulatát. A főutcán szinte kizárólag a második világháború előtt épült házak állnak. Ezek jelentős része ma már nyaraló.

 

Cserhátszentiván település-szerkezete a földrajzi és történelmi okok miatt jelentősen különbözik a többi öt faluétól. A legrégebbi házak olyan helyekre épültek, ahol tökéletesen kihasználták az itt található adottságokat. A hegyekkel szorosan körülhatárolt völgyben egy olyan falu alakult ki, amely szerkezetileg követi a természeti környezetet, és jól tükrözi az itt található hagyományos életvitelt. A falu négy heggyel, délkeleten a Bézma, délen a Kandikó és Közép-hegy (magaslatai áthúzódnak a falu nyugati határáig), északon a Vörös, és a Fekete-hegy határolja, vonulatai találkoznak az előbbiekkel a nyugati oldalon, a Pelecke-heggyel az északkeleti oldalon . Ez utóbbi találkozik keleten a Bézma nyúlványával, és a falu keleti oldalán egy szorost képez, amin keresztül megközelíthető a falu Alsótold irányából. A falu csak egy irányban nyitottabb a hegyektől, ez pedig a történelem során elpusztult régi falu helye, amit ma Szálláskának hívnak. Ezen a részen egy hosszabb völgy teszi nyitottá a település hegyekkel szorosan körülvett szerkezetét.

A fellelhető régi térképek alapján megállapítható, hogy jelentős változások nem következtek be a falu építési szerkezetében. Ennek egyik oka az, hogy sokáig megmaradt a régi életmód. Ez azt jelenti, hogy meghatározó volt a hagyományos állattartás illetve az ehhez elengedhetetlen növénytermesztés. Ez határozta meg a házak és a hozzá tartozó telkek méretét. Annak ellenére hogy a falu nemesi jogot kapott, és a későbbiekben az itt élők az iparosság felé orientálódtak, megmaradt az állattartási hagyomány is. Szinte minden családnak volt egy önálló, az állattartásból eredő ökológiai lánca, amelyben minden növény és szerves anyag hasznosításra került.

A kiskertekben saját részükre, és az állatok részére is termeltek, emiatt a belterület telkei nagyobbak a megszokottnál. A másik oka a földrajzi zártság, valamint az, hogy a nagyobb külterületi gazdálkodást megtartották gabonatermesztésre, és bizonyos mértékben a mennyiségi igények kielégítésére. Az itteni föld aranykorona értéke, azaz a föld minősége miatt, szükség volt annak teljes hasznosítására. Az önellátásra való berendezkedés érdeke megmaradt minden itt élő család számára. A legeltetésre igen alkalmas gyepek álltak rendelkezésre. Meghatározott faluközösségi helyeken tartották a marhát, sertést, birkát, kecskét. Ezeket közösen tartották karban azért, hogy az ökológiai és gazdálkodási egyensúly ezáltal sem billenjen föl.

 

Ebből az életvitelből egy laza szerkezetű, nem sűrű beépítettségű, a tájhoz simuló falukép keletkezett. A megmaradt palóc jellegű házak mellett a falu legértékesebb tulajdonsága a szerkezete. Ennek a faluszerkezetnek kultúrtörténeti emlékén kívül a mai embernek a független, nyugodt életvitelre ad lehetőséget. Idegenforgalmi értéke is ebből a vonzerőből fakad.

 

 

Kutasó

A falu az Északi-középhegység nyugati részén található a Cserhát hegyei között, gyönyörű természet veszi körül, tájvédelmi körzetekkel. A Cserhát andezit-takaróit három hosszvetõ szabdalta szét. A nyugati hosszvetõ mentén tornyosul a Sas-bérc - Szúnyog-hegy - Dobogókő - Nagy-hegy keskeny andezit-takarója. Ennek DK-i oldala lesüllyedt, itt található többekközött a kutasói kis medence is. A község tengerszint feletti magassága 300 méter, rendkívül tiszta és jó a levegője. A szomszédos Bokoron található a Cserhát legbővizűbb forrása, mely a föld alatt a szlovákiai Tátrából érkezve Bokor és Kutasó ivóvíz ellátását oldja meg. Évszakoktól függetlenül a vize 18 C fokos, ezért a szlovák származású bokoriak a Tyeplica (langyos, meleg) nevet adták neki.

 

Az ókor idején a Cserhát vidékein már éltek emberek, ugyanis az élethez szükséges tényezõk: víz, erdõk, patakok, legelõk, vadak, művelhetõ földek mind rendelkezésre álltak. A környéken végzett ásatások során az 1960-as években szkíta eszközöket találtak, melyeket a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban õriznek. Szkíták Kr. e. VIII. Században vándoroltak ezekre a területekre, kiszorítva a kimmereket, akik elõttük itt éltek. A Wenczel okmánytárban található oklevelek már 1265-ben és 1327-ben említik a falut, mely 1170 óta létezik a történészek szerint. 1265-ben V. István király Ágasvár, Bárkány, Tar és Kutasó, valamint a pásztói monostor kegyúri jogát átruházta a Rátót nembeli Istvánra. A falut, kezdetekkor Carsov-nak, majd terra Kuthasov-nak hívták. 1400-1500-as években Gutas nevet viselte a falu. Ekkor több földbirtokosé is volt 1439-ben ezt a vidéket Albert király Báthory Istvánnak adományozta. Az 1550-es idõkben a török pusztítás Kutasót is elérte, ekkor a falu megsemmisült és kihalt, a túlélők elmenekültek. A falu ekkor a nógrádi szandzsákhoz tartozott kipusztításáig.

 

A török kiűzése után az 1690-es években, felvidéki ágostai (eveangélikus) hitvallású tótok települtek Zólyom, Ostraluka, Bagyin vidékérõl erre a környékre és népesítették be újra Kutasót. Az 1700-as évektõl több uraság birtoka lett a falu: Darvas Ferenc, Zsemberi Zsigmond, Gyürky család, Puky uraság, Schöenberg Zsigmond, gróf Károlyi Erzsébet, Dessewffy Ödönné, Pappenheim Sigfridné, majd az utolsó birtokos 1930-1940 között Füle uraság volt. Ezeknél a birtokosoknál, a szorgalmas, becsületes és rendkívül dolgos, ügyes kutasóiak cselédként dolgoztak az uradalmi házakban, megbecsülésben. Falu szlovák származását a még ma is használt földrajzi nevek elárulják: Kopanica, Dolina, Hrastya, ill. a Gyetvan, Szlobodnyik, Mihalik személynevek. Az I. és II. világháborúban a kutasói hadkötelesek is résztvettek és haltak szinte mind hõsihalált, két értelmetlen háborúban, hagyva maguk mögött síró özvegyeket, anyákat, gyermekeket, szülõket. Elsõ világháburúban a kutasóiak a 60. egri gyalogezredbe vonultak be, a II. Világháború idején a 23. Losonci gyalogezredbe. Községben jelenleg 110 ember él.
Kutasó, Hollókőtől 13 km-re fekszik, ahová kék túra útvonal vezet a Községbõl. Pásztó 18 km-re található. Kutasóról gyalogosan is elérhető a bujáki, szandai vár és a sasbérci kilátó.

 

Kutasó a 21-es fõútról Hatvantól Salgótarján felé haladva közelíthető meg, mégpedig úgy, hogy a Hollókői elágazónál, balra, azaz nyugat felé kell fordulni, majd Alsótoldon a Balassagyarmat felé vezető útra, szintén balra, majd Cserhátszentiván után a Bokorra vezető útra ismét balra kell lefordulni, 1 km megtétele után a 110 lelket számláló Kutasóra érkezünk.

 

Bokor Budapesttől 95 kilométerre fekszik. Leggyorsabb megközelítés az M3-as autópályán a Hatvan-Salgótarján lehajtóig. Ezután a 21-es úton Salgótarján irányába, majd a 26 kilométer után balra Szécsény-Hollókő felé. Legközelebb Alsótold belterületén fordulunk balra, Mohora felé. Ezután áthaladunk Cserhátszentivánon, majd a következő kereszteződésben Bokor felé. Már csak Kutasó községen kell tuljutni és megérkezünk Bokorba.

A faluban füves focipálya, aszfaltozott kosár, és füves tollaslabda pálya van. A kicsik a falu játszóterét használhatják, a nagyok pedig a kulturházban a billiárdot és az asztali focit. Szintén ingyenes az e-magyarország pont, ahol 4 db LCD monitoros korszerű számítógép, ADSL vonalon kapcsolódik a világhálóra. 2005. márciustól látogatható  a vendégház, ahol 12 főnek tudnak minden igényt kielégítő szállást biztosítani.