Kortárs sötét szobák
avagy a camera obscura újrafelfedezése
Telek Balázs: Olvasószoba a Mai Manó Ház Pécsi József szakkönyvtárában
A Millenáris-Jövő Háza parkjában 2008 szeptember 16-tól volt látható az a szabadtéri kiállítás, amelynek célja az volt, hogy egy rövid de lényegretörő áttekintést adjon a közelmúlt és a jelen kortárs alkotóinak camera obscurás munkáiból. Az anyag egyik felét meghívott alkotók korábbi munkái, a másikat a FotóFalu Kicsi Világ Fotográfiai Alkotótáborban résztvevő mesterek és tanítványok felvételei alkotják
Ádám József: Fotorália (1993)
Az ember, mint sötétkamra
Fotorália –
1993-ban negatívfilmre készítettem az első felvételt a következő módon:
Sötét helyiségben a negatívfilmet a számba veszem és a fogaimmal tartom, hogy stabilan álljon. A számat kartonpapírral lefedem. A kartonpapír közepét egy tűvel átszúrom. A fényforrást bekapcsolom. Kihúzva a tűt, a kartonon így létrejött lyukon keresztül megkezdődik az exponálás. A fényképészeti kondícióknak megfelelő idő után a fényforrást lekapcsolom. Hívás, fixálás, nagyítás. Az így létrejövő felvétellel részlet gazdag, árnyalatos képet lehet kapni, akárcsak egy camera obscura doboz felvételnél. Így bizonyítást nyert az a tény, hogy képek természetes módon megjelennek bennünk, például beszéd, lélegzetvétel, evés, stb. közben.
Fotorália +
Fotópapírt helyezek a számba, majd egészen apró lyukat formázok a számmal az exponálás idejére. Ez az eljárás a fotogram eszközigényével érhető el (fény, fényérzékeny anyag, alkotó). Az elkészült képen a külső tér és a „belső tér” is kirajzolódhat lenyomatként.
Fotomanugráf képek
A két kezemet összekulcsolom úgy, hogy egy apró nyílást hagyok az ujjaim között. A fotópapír a két tenyerem között – a középső és a gyűrűs ujj által rögzítve – helyezkedik el, fényérzékeny felülete a nyílás felé „néz”.
A kézzel készített- és a technikai képalkotás közötti területen jönnek létre ezek a képek, hiszen a kezemmel alakítom, formálom a fényképet.
Hasonló képek keletkezhetnek öltözékeinken is.
Ádám József 1993
Bozsits József: Kis táj I. (2008)
Bozsits József: Kis táj II. (2008)
Bozsó András: Pálmák (1997)
Bölcskey Miklós: Camera obscura performance
Fekete István: Alulnézet (1987); Lágy fények (1994)
Fekete István lyukkamerás felvétele (2008) Herman Péter lyukkamerás felvétele (2008)
Gábor Enikő: Camera Reluxa (2001)
Gábor Enikő: Camera Reluxa (2008)
Gábor Enikő: Camera reluxa (2008) és a kép részlete
Kerekes Gábor: Május 1. (1983)
Kerekes Gábor: Fekete önarckép (1978)
Kasza Gábor: Dinnyék (2008) Kerekes Gábor: Dinnyék - stereo (2008)
Kasza Gábor réskamerás portréja Telek Balázsról és réskamerás önarcképe (2008)
em Török András lyukkamerás panorámafelvételei (2001)
Nyíri Barbara: Önarckép (2008)
Nyíri Barbara: Hajni (2008)
Szabó Ivett: Kívül; Belül (2008)
Szegedy-Maszák Zoltán: Camera obscura / Fotogram, Likőrös pohár 2. (1994);
Camera obscura / Fotogram, Villanykörte 2. (1994)
Tarjáni Antal: Szénmosó (2001); Tatai Öreg-tó (2002)
Tulisz Hajnalka: Gaia (2008)
Tulisz Hajnalka: Cserhátszentiváni panoráma (2008)
Telek Balázs: A telitalálat c. film stábja (2002)
Telek Balázs: Ivett virággal; Marci (2008)
Lyukblendével készült digitális felvételek
Kortárs sötét szobák
avagy a camera obscura újrafelfedezése
Létezik egy természeti jelenség, amely olyan fénytől elzárt terekben alakulhat ki a leginkább tanulmányozható formájában, ahová a külvilág fénye csak egy, vagy esetleg több, de jól elkülönült nyíláson, lyukon érkezhet csak be. A jelenség lényege az, hogy a nyílással szemközti felületen, a külvilágból érkező fénynyalábok a külvilág fordított állású és tükörfordított képét jelenítik meg.
Ez az egyszerű természeti jelenség, pontosabban annak modellezett, majd eszközzé alakított formája az emberek gondolkodására, vizuális kultúrájára jelentős hatással volt.
A már i.e. 400 körül leírt (Mo Ti kínai filozófus-matematikus) jelenséget az emberiség kultúrtörténetének jelentős alakjai figyelték meg, írták le (Arisztotelész), modellezték (Leonardo) eszközzé fejlesztették (Giovanni della Porta, Girolamo Cardano) vagy éppen nevet adtak neki (Kepler).
De a camera obscura, melyet talán legtöbbet a fényképezőgép őseként emlegetnek, a digitális képalkotás korszakában is jelen van, sőt egyszerűségéből adódóan a jelenkor emberét is felfedezésre, gondolkodásra, elmélyülésre, kreatív alkotómunkára ösztönzi.
2008-ban, a Reneszánsz évad keretében, a Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) szervezésében, hazánkban egyedülállóan sok rendezvény témája lett a camera obscura.
Soha ennyi kiállítás, előadás, kurzus, tábor nem valósult még meg ebben a témában. Laczkó Péter látványos szabadba kihelyezett camera obscurái (Millenáris Park, Nagymező u. – Andrássy u. sarok) valamint beltéri kiállítótérben működő (ArtBázis Összművészeti Műhely) és mozgó, autóbuszban kialakított lyukkamerák is megvalósultak.
A camera obscura téma köré csoportosuló programokra azonban a „Camera obscura fotópályázat” és annak várva várt eredménye, a Mai Manó Házban bemutatásra kerülő, neves szakemberek által zsűrizett kiállítási anyag teszi fel a koronát.
A Millenárison most látható szabadtéri kiállítás célja, hogy egy rövid de lényegre törő áttekintést adjon a közelmúlt és a jelen kortárs alkotóinak camera obscurás munkáiból.
A kiállítási anyag egyik fele a camera obscura fotópályázatra meghívott alkotók korábbi munkáiból, a másik fele pedig a Reneszánsz évad keretében megvalósuló camera obscura programsorozat indító rendezvényeként a Nógrád megyei Cserhátszentivánon (FotóFalu) megvalósult KicsiVilág Fotográfiai Alkotótábor (2008. 08. 09 – 17.) résztvevő mestereinek és tanítványainak lyuk- és réskamerás fotográfiáiból mutat be rövid válogatást.
Telek Balázs
fotográfus, képzőművész
kurátor
A megvalósult programok és a kiállítás támogatói:
Oktatási és Kulturális Minisztérium - Reneszánsz Programiroda – Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező Kht., Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház), Magyar Építő Zrt., Magyar Fotóművészek Szövetsége, Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, ArtBázis Összművészeti Műhely
